2014. nov 13.

Hitvallásom

írta: Ne pánikolj, sportolj
Hitvallásom

rita parton.jpgSosem lehetünk biztosak abban, hogy van-e Isten, vagy nincs. Nem tudhatjuk, hogy csupán ez a pár évtized adatik-e meg számunkra, vagy a végtelenségben is jut-e számunkra hely. Akár így van, akár úgy, az élet egy lehetőség. Ha azt nézzük, hogy szüleink az évek során hány szerelmes éjszakát töltöttek együtt, hogy ez idő alatt mennyi kistestvérünk ment a veszendőbe, a létünket felfoghatjuk a természet, a matematika, a statisztika, a szerencse csodájának. Megszülettünk, éppen mi, pedig elképesztően kevés esély volt rá. Ha már itt vagyunk, kötelességünk kihozni az életből a maximumot, lehetőség szerint fejlődni, boldognak lenni, boldoggá tenni környezetünket is – ha másért nem, a sok kárba ment, meg sem született "testvérünkért." Ennek érdekében az életembe igyekszem minden belezsúfolni, amit csak lehet: sport, színház, sok-sok könyv, az imádott lányom, szüleim, barátaim, kirándulások, beszélgetések, utazások külföldre, ismerkedés nyelvekkel, más kultúrákkal. Ahhoz, hogy a munka mellett erre legyen időm, a tévét száműztem az életemből, egy legfrissebb felmérés szerint egy átlagmagyar napi 6 órát ül a készülék előtt. Én ennyit nyerek minden nap, a többség ennyit veszít. Ez is bizonyítja: minden nézőpont kérdése. Az én mondataim így kezdődnek: igen... azt a kifejezést, hogy talán, majd meglátjuk, megpróbálom, később, holnap, soká, jövő héten, hétfőn jobb lenne, elég ritkán használom :-)

Szólj hozzá