Mindig mondom, hogy ne pánikoljatok. Képzeljétek, a napokban kaptam egy SMS-t az egyik leghírhedtebb behajtócégtől:

“Tisztelt Ügyfelünk! Tartozásának rendezése ügyében kérem haladéktalanul vegye fel velünk a kapcsolatot!” Tárcsáztam a számot, még a nagynéném mellbőségére is kíváncsiak voltak.... Mondtam, hogy a hülyék a másik oldalon vannak – ennyire persze nem voltam udvarias –, az, hogy a mobiltelefonszámomat tudják, több, mint elég.

Másnap újra jön egy SMS, ekkor már nem voltam tisztelt ügyfél, valahogy elfelejtették a megszólítást:

“Amennyiben 3 napon belül nem rendezi tartozását, megtesszük a szükséges jogi lépéseket.” Újabb telefon, a hölgy előző nap óta nem lett okosabb, inkább küldtem egy emailt nekik:

“Tisztelt Behajtók! Megtettem a szükséges lépéseket, a rendőrséghez fordultam, mert amit maguk csinálnak, kimerítik a zaklatás fogalmát. Nem tartozom semmivel, ezt maguk ugyanúgy tudják, mint én.”

Ma válaszoltak az emailemre: “Több esetben előfordul, hogy a követelés jogosultjánál az adós elérhetőségi adataként szereplő telefonszám már nem az adóshoz, hanem egy másik személyhez tartozik... Az okozott kellemetlenségért szíves elnézését kérjük!”

A telefonszám 1996 óta az enyém, ha azt megelőzően valaki másé volt ez a szám, akkor az ő ügyei már régen elévültek...

Több iparág épül manapság az ijedt emberekre, akik félelmükben kérdezés nélkül mindent kifizetnek, akár erőn felül is. A magyarok többsége nem érzi magát kompetensek arra, hogy az igazáért kiálljon. Ennek ellenkezőjére buzdítok mindenkit.

Harcolj magadért, akkor is, ha úgy érzed, hogy se időd, se erőd, se energiád nincs.

Mert más úgysem fog!