Ma vagyok 43 éves. Egy nőnél már veszélyes zóna: ráncok és narancsbőr itt-ott, lopakodik a klimax, órási kihívás pályára állítani a gyereket, ezer fronton kell helytállni, ráadásul ha kimondod, mennyi vagy, átkerülsz a “versenyen kívüli” kategóriába.
És mégis... én szeretem.
Mert már rájöttem, hogy ugyan sokan azt hiszik, ez itt mégsem egy verseny. Mert van rálátásom az élet dolgaira. Mert van lehetőségem dönteni, okosan mérlegelni. Még képes vagyok hinni, de már csak az arra érdemes dolgokban. És legfőképp azért, mert különbséget tudok tenni az elérhetetlen ábrándok és a nehéz feladatok között. A legtöbb ember itt bukik el: hajszol egy álmot, miközben az élet elsuhan mellette, ráadásul örökké elégedetlen. A másik véglet: célok nélkül élni, de ebben az esetben nem csak a napok üresek, hanem a lélek is. A boldogság kulcsa, hogy az ember okosan választ célt és álmot.
Ezt felmérni sokkal inkább bátorság, mint gyengeség. Persze olykor szükség van arra, hogy őrültek és féktelenek legyünk, de csak akkor, ha a fő irányvonal megalapozott.
43 év: 15 340 nap és majdnem éppen ennyi esély, hogy próbáljak hasznosabb, hatékonyabb, bölcsebb, boldogabb, de mindenek előtt jobb emberré válni.
Te hány napnál jársz?