Minden tragédia és nehézség ellenére vallom, hogy az élet szép. Tulajdonképpen nem más, mint az egyetlen értelmes megnyilatkozása ennek a nagy, ismeretlen mindenségnek. Ha már megszülettem, ha már megkaptam az esélyt, kötelességemnek érzem kihozni belőle a legtöbbet és a legjobbat. Az élet viharaira aktuálisan persze morcosan nézek, utólag azonban tanítóként tekintek mindegyikre: a pánikra, a melleltávolító műtétre, a korai klimaxra vagy éppen a betegséggel és brutális gondokkal terhelt házasságomra. Gondok jönnek mennek, de a nap újra felkel, a mosoly gyógyító ereje nem múlik el, és nem hagyom megingatni magam abban a hitben, hogy az emberi értelem többre képes, mint amit megpróbálnak velünk elhitetni...