De előbb rólunk, akik maradunk. Először minden józan gondolkodású ember megvizsgálja a maga szerepét: hibáztam-e valamit, s ha igen, mit? Mit csinálhattam volna másképp? Túl szigorú voltam, túl engedékeny, túl kövezelőző vagy egyszerűen csak túl sok? A túl nagy rugalmasságommal azt sugalltam, hogy velem mindent meg lehet csinálni?
Amikor az ember ezen a gondolatsoron végiglépeget, és úgy találja, hogy végzeteset nem hibázott, akkor jön a másik fél elemzése.
A menekülőké. Akik látszólag előlem menekülnek, de vélhetően inkább maguk elől. Mindenkinek megvan a maga terhe, amit cipel az életben. Legtöbbször felelősek vagyunk e gondok kialakulásáért, de ha nem, akkor is képesek vagyunk fejlődni a terhek cipelésében. A saját döntésünk, hogy összeroskadunk-e a gondok alatt, vagy megerősödünk tőlük.
Ha menekülőre fogjuk, a terhek akkor is maradnak, sőt, egyre súlyosabbak lesznek... Van, aki az egészségét kockáztatja, más az egisztenciáját, megint más az életét. Fájdalmas nézni azt a felelőtlenséget, ahogy sokan a szőnyeg alá söprik a gondjaikat, nehéz elviselni a tehetetlenséget.
Vannak csodás győzelmek, amikor hatni tudok valakire, és megérti, hogy a fejlődés, a sikerek nem pénzben, centikben, kilókban mérhetők - és leginkább azt, hogy az előrelépés a mindennapok küzdelmeinek gyümölcse. Az életem során én is fejlődök napról napra, azért teszem közszemlére a gondolataimat - és azért beszélgetek sokat a tanítványaimmal is -, hogy lássátok: az én utam sem nyílegyenes, tele vagyok kétséggel, bizonytalansággal.
De semmiképpen sem menekülök el egy-egy kínos helyzet elől. Sőt, olykor túl, már-már zavarbaejtően őszinte és kitárulkozó vagyok, de ennek a viselkedésnek éppen a figyelemfelhívás a célja. Azért írtam most is az én "menekülőimről", mert biztos közületek is akadnak páran, akik halogatnak, hárítanak, eltűnnek, feladják, süppednek és süllyednek...
A gödör legmélyén viszont már tényleg nincs mibe kapaszkodni, még időben kellene megállni, visszafordulni, tükörbe nézni, és egy nagyot sóhajtva azt mondani: "Na jó, akkor kezdjük előlről!"