Augusztus óta megy a Facebookon a "Ne pánikolj, sportolj" elnevezésű oldalam, de most a blogírásba is belefogtam. Elképesztően sok megkeresést kapok a pánikbetegséggel kapcsolatban, ezért gondoltam úgy, hogy kiszélesítem a kört, amely el tud érni. Nem vagyok orvos, nem tudok diagnózist felállítani és nem is akarok. Egész egyszerűen csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani azokkal, akiknek szükségük van rá, mindenki annyit fogad meg belőlük, amennyit akar. Két dologban vagyok biztos: sokkal több a pánikbeteg, mint amennyit sejtünk... és hogy én már nagyon sokat tudok róla.

Én innen (1996) ide (2014) jutottam el:

Az utam hosszú volt, minden értelemben. De semmiképpen sem unalmas, hiábavaló és céltalan. Nem mondom, hogy minden pillanatát szerettem, de ma már azt mondom: a legrosszabbról sem mondanék le, mert az is kellett ahhoz, hogy azzá váljak, aki ma vagyok.

Tartsatok velem, ha van hozzá kedvetek! :-)