2018. már 07.

Nem mind szerencsés, aki szőke!

írta: Ne pánikolj, sportolj
Nem mind szerencsés, aki szőke!

ritaedz.jpg

 

A coach iskolában hétvégén a közösségi viselkedés volt a téma. Az oktató azt firtatta, hogy vajon miért nem jellemző ránk, magyarokra az, hogy kellően képviseljük az érdekeinket, de távol állt az önsajnálattól, teljesen objektív tudott maradni, majd a finn példát említette: az ország egy-két évtized alatt helyretette önmagát. Egy osztálytársam folyamatosan közbeszólt, és történelmi gyökerekről, a nyugat, majd a kommunizmus felelősségéről beszélt, az egyén felelősségét elfelejtve. Hosszasan ment még a majdnem vitába torkolló eszmecsere, aztán a sokadik vargabetűnél az én türelmem ment el, és elég határozottan megpróbáltam elmagyarázni az osztálytársamnak, hogy mi is a téma valójában. Felhívtam a figyelmét arra, hogy most pont azt valósítja meg, amiért ott tartunk, ahol: felelősöket keres, ahelyett, hogy azt mondaná, igen, egyenként mi is hibásak vagyunk a kialakult helyzetért.
A szünetben aztán - mivel tanár - a magyar oktatást kezdte szidni, mire annyit feleltem, hogy én nem szidok senkit, csak egyszerűen kivettem a gyerekemet az állami oktatásból.
Válasz:
- Szerencséd van, hogy megtehetted...
Igen? Szerencse? Elmagyaráztam neki, hogy mi a szerencse és mi nem az.
23 évesen a pánik miatt a pszichiátriára kerülni nem szerencse. Több mint tíz évig kitartani egy beteg férj mellett szintén nem az. Megszabadulni két melltől ugyancsak nem szerencse. Lassan 5 éve klimaxolni... hát, nem kívánom senkinek. Több mint tíz éve egyszerre 3-4-5 munkahelyen dolgozni, hogy eltartsd a családod, szintén nem a szerencse kategóriája.
Hányszor és hányszor egyszerűsítünk le helyzeteket - mint ahogy ez a lány is tette -, ítélkezünk elhamarkodottan és toljuk el magunktól a felelősséget, miközben azt hangoztatjuk, hogy mi ilyet soha...
Sportba fojtottam a további filozofálást, mert volt olyan szerencsém, hogy a mai három munkám mellett még tudtam edzeni egy gyorsat �

Szólj hozzá