Szabadkozással kezdem. Egy edzőt sem akarok megbántani és egy edzésmódszert sem akarok kárhoztatni. Ám az utóbbi napokban, a netet böngészve feltűnt, hogy lassan annyi fajta testsúlycsökkentő és egészségmegőrző program van, hogy már az sem tud kiigazodni rajtuk, aki egyébként jártas a mozgás világában. Egész kis szubkultúra alakult ki a naprakész edzők körében, szinte külön nyelvet használnak, bármilyen új módira lecsapnak, kizárólagosságot szereznek, nemigen engednek maguk közé senkit. Izmosak, jóképűek, a hölgyek nem mulasztják el szilikonnal szépíteni a valóságot, trendik, örökké mosolyognak és hónapról hónapra más módszert tolnak az orrunk alá.

Persze sok megszállott, jó szándékú szakember is dolgozik a magának egyébként egyre nagyobb teret követelő, inkább a szépség-, mint az egészségiparhoz tartozó fitneszbizniszben, de ahogy látom, egyre több benne a menedzseralkat, akit sokkal inkább az üzlet, mint a segítő szándék hajt.

Nem vonom kétsége a legújabb kutatási eredményeket és a tudósok kitartó munkáját, nyilván sok eszköz – és most szándékosan nem említek konkrétumot – hasznos. Azt viszont nem hiszem el, hogy mással nem lehet alakot formálni. Az új forradalmak úttörői viszont olyan megszállottsággal tudnak beszélni a legújabb trendekről, mintha azok előtt nem is létezett volna sport, az elhivatottságnak tűnő lelkesedés azonban hamar átalakul, ha Amerikából egy még újabb őrület érkezik, amelyről aztán megint el lehet hitetni, hogy az egyetlen, üdvözítő módszer.

Tudom, hogy én soha nem leszek fitneszguru, mert nem tudok felesküdni egy igaz módszerre sem. Ahogy az egy igaz istenről sem tudom megmondani, hogy melyikük az, ahogy a multi level marketing sem tudott soha magába szippantani, úgy egy kötél, labda, zsák, zsámoly, masina vagy heveder sem fogja az én szememben képviselni az egyetlen igazságot. Soha nem fogok tudni egy sportolni vágyó, segítségre szoruló ember szemébe sem belehazudni, vagyis azt mondani neki, hogy az adott eszköz csodákra képes.

Egy valaki képes csodára: te magad. Kötéllel vagy anélkül, labdával vagy súllyal, teljesen mindegy. Bármilyen mozgásformát választasz is, ha elszántan, rendszeresen, a teljes életmódodat megváltoztatva hódolsz az adott sportágnak, egész biztos, hogy fejlődni fogsz. A változás fejben kezdődik el. Megveheted bármelyik eszközt, hogy a lelkiismeretedért tegyél  valamit – a bizniszhajhászok ezt használják ki -, attól még nem indulsz el az úton.

Az út eleje az első lépés megtétele és nem egy újabb bevásárlás. Az út első szakasza a következetesség és nem a trendmajmolás. Az úton, ha kísérnek is barátok, sokszor egyedül leszel. Mert a belső harcaid megvívásában nem tud segíteni senki. Meghallgatni igen, támogatni igen, de helyetted lépni nem.

A mai fitneszmozgalomban ezt hiányolom. Van magamutogatás. Van biznisz, de kevés a lélek, a szív, az önzetlenség és a bajtársiasság. Iparág lett mozgalom helyett, a cél nem az, hogy talpra állítsanak téged vagy éppen a barátodat, hanem az, hogy függj tőlük. Ezért kellenek az újabb és újabb eszközök, az egyre bonyolultabb kiegészítők. Hajdanán elég volt egy futócipő és egy súlyzó. Az igazat megvallva nekem sincs szükségem többre.

Következetesség kell, elszántság, kitartás és akarat. A többi manír. Ezt sose feledd, amikor az utadról le akarnak téríteni.