Éppen a napokban kérdezték a tanítványaim, hogy korlátoznak-e valamiben a pánikbetegség "maradványai", mert az állóképesség fejleszthetőségéről beszélgettünk és azzal példálóztam, hogy én, az előzményeim miatt, az állóképességi sportágakban sosem leszek jó. Igen, ha valamiben korlátoznak, az az, hogy mivel tíz évig volt szörnyen magas a nyugalmi pulzusom - úgy hiszem, hogy a pánik előtt is magasabb lehetett az átlagnál -, ezért ahol állóképességre, vagy erőállóképességre van szükség, ott gyenge vagyok. Lassan futok, azt is az alkatomhoz, edzettségemhez képest magas pulzuson - persze alacsonyabban, mint ahogy elkezdtem -, az igazán nehéz, szinte az egész testet igénybe vevő gyakorlatoknál - például a guggolásnál - az egekbe szökik a pulzusom, ezért nem tudom olyan súllyal csinálni, mint amit az izomzatom amúgy elbírna, igényelne. Egész máshogy edzenék, ha a szív- és érrendszerem bírná, igaz, akkor meg nem biztos, hogy edzenék... �
És amiért elkezdtem az egész posztot írni, az egy friss felismerés: miután a tanítványaimmal ezekről a dolgokról beszélgettünk, elmentem úszni, és ugyan mérhetetlenül fáradt voltam, nagyon jól ment az úszás. De sajnos annak ellenére, hogy a technika szépen alakul, az állóképességi része alig halad. Most már bevallom nektek, amit néhányan sejtettetek, hogy szerettem volna jövőre triatlonversenyeken indulni, de úgy látom, hogy az úszásban - éppen a fent említett okok miatt - a vártnál nehezebben boldogulok, egyelőre nagyon távolinak tűnik a célom, hogy 2017 júniusában Keszthelyen debütáljak... Az úszást ettől még nem hagyom abba, ugyanúgy szeretem, mint eddig, de be kell lássam: noha úgy nézek ki, mint egy Terminátor, úgy harcolok, mint egy amazon, és a szívem is egészséges, mégis nyomot hagyott a tíz évnyi szorongás, sajnos a korlátaim jóval szűkebbek, mint hittem.
Sok mindent elengedtem már ebben az életben, de tudom: a régi álmok romjain mindig új álmok nőnek. És ha nincs új álom, az sem a baj. A mai életem a 20, de főleg a 10 évvel ezelőtti Rita álmait messze túlszárnyalja. Teljes szívvel, nyitott lélekkel megélni az álmokat és nem folyton újabbakat kergetni veszettül... Ez is egy feladat. Nem is kicsi. De szeretem, mert az enyém �